Nos, tegnap bíbelődtem kicsit az új rendszerrel - meglátom, mi sül ki belőle. Fel kell fedeznem, de majd az idő segít. Hogy hol? Vámházkörú...
Ígértem ma délutánra egy bejegyzést, ám a rendszer el nem érhetősége akadályozott. A múltkori bejegyzések elvesztése okán megijedtem, s mentem a "kugliról" menteni, ami menthető. Ma lementettem az összes bejegyzést az utolsó kivételével. A hozzá(m)szólásokat megpróbálom holnap.
Sokat nem kell agyalnom a dolgon, próbálom nem elveszíteni a deFalla-t. Szükségem van rá. Függő lettem.
Sosem voltam gazdasági/pénzügyi zseni, vagy aki cseppet is látja a folyamat végét. Aki erre jár, olvashatta már párszor, hogy normális sem vagyok. Pár dolog azért nem tiszta nekem (sem). Nem tudok teljesen elvonatkoztatni a mindennapos szarpaszírozástól, attól a hihetetlen ám valóságos arroganciától, ami történik. A fenyegetéstől, hazudozástól, a „majdénmegmondom” emberektől kiráz a hideg. A borzasztó nagy optimizmusom tavaly már csorbát szenvedett, nem kicsit. Még mindig optimista vagyok, de már másképpen. Hogyan?
Biztos nem lehetek benne, de azt a fajta viselkedést, hozzáállást, kommunikációt, amivel hülyítenek, szépen vissza fogja kapni mindenki. Igen, ez is fenyegetés! Sovány vigasz? Lehet.
Mindenki úgy hülye, ahogy csak akar hülye lenni. Nem vigasz az sem, hogy „Mindig azt a lovat ütik, amelyik húz”. Ha érthetetlen ez a pár mondat, az nem lehet véletlen. Mint tudnivaló, a hülyét, és a zsenit csak egy hajszál válassza el egymástól – mily’ jó, hogy én erősen kopasz(odó) vagyok… :/
Na, megrázom magam, s csinálom tovább a dolgom. Majd jövök. Türelem, tornaterem.
Minden érdekel valamilyen szinten ami a városban a zenével kapcsolatos. De nem csak a zenével kapcsolatos dolgok érdekelnek, hanem úgy minden. Csúnya szóval lokálpatriótának is nevezhetném magam. Szeretem a szülővárosomat, a bicska kinyílik a zsebemben, amikor csak lesajnálkozó módban beszélnek róla, s a benne élőkről mondanak ismeretlenül véleményt.
Nem városi sajátosság, hogy az értékeinket nem becsüljük meg - ez sajnos a "nyalóvilág" és a "te is lehetsz sztár" korszakában országos jelenség.
Valahol legyezgeti a hiúságomat a ma este - első kézből - hallott információ. Előzmények: a városi vegyeskar vezetője - közelgő műtétje s az azt követő felgyógyulás hetei miatt - nem tudja egy darabig vezetni a kórust. Helyettesítésére keresnek valakit, aki addig is egyben tartaná a csapatot. Bátyuskámat környékezték meg - úgyis kórustag - , ő nem vállalta. Ezután deFalla neve került terítékre. Jó ilyet hallani :D Önfényezés mára letudva.
Politikától függetlenül merek nagyot álmodni - ebben az évtizedben az alábbi gyönyörűséggel is akarom múlatni az időt. Talán valakik, valamikor vállalkoznak rá.
Eltelt ez a pár nap, sűrű is volt, menős is. Nem nagymenős, csak olyan hétköznapi menős, amikor „minden napra szarik a kutya valamit”. Ha nem tudnám, hogy a harangok Rómába mentek, fel sem tűnik a viszonylagos csend. Kezdhetném a mostani bejegyzést fontossági sorrendben, de inkább ahogy eszembe jut.
Megnyugodtam cseppet. Nem attól, hogy lemondott… Talán inkább attól, hogy ismét rágyújtottam. Igen, lehet káromkodni, jelzőkkel illetni. S lehet dicsérni is. Nem nagyon hat meg, nem vagyok büszke magamra, ha csak azért nem, mert ez a pár nap (10 hét+3nap) akkor is zaklatott lett volna, ha éppen cigizek. Az elektronyos (sic!) szívnivalót is hordom magammal, kocsmában/művházban azzal oltom a füst iránti szomjamat.
A zenekari elnök lemondott az egyesületi titkárságról, deFalla-t meg megválasztotta a tisztújító közgyűlés. Igen, titkárnak. Ha még nem lett volna elég a tennivalóm, majd most akár bele is bolondul(hat)ok. Beleestem, mint maci a mézbe. Ami rajtam múlik, azt elkövettem eddig is, eztán is. Öntömjénezés letudva.
Híreket is olvasok, de nem nagyon tetszik amit olvasok. Honnan van ez a mindent átható gyűlölet, irigység, a „majdénmegmondomafrankót”? A kérdés persze költői. Az emberek nagy többségének – akikkel beszélek – az volt a legfőbb baja, hogy a KE lemond vagy sem. Most, hogy lemondott, az a baj, hogy a járandóságait kapja. Nem engedélyezték a melegfelvonulást. Micsoda kommenteket olvastam, jesszusatyaúristen… Persze, a nagy többségnek az jön le, hogy „maradjanak a négy fal közt” – ez a jobb hozzáállás. Aztán valaki simán a Dunába lövetné a melegeket. Mer’hogy ő sem vonul s hirdeti a heteroságát. Na, itt van a kutya elhantolva! Ahogy van szar, magamutogató, polgárpukkasztó hetero, úgy van meleg is ilyen. Vagy transzvesztita. Vagy csökkentlátó. Vagy nagyothalló. Vagy cigány. Vagy zsidó. Vagy akármi. Pár dolog nem tiszta, attól nem is lesz tisztább, ha én morgolódok.
De! Mert igenis van de! Az jutott az eszembe(?), hogy én a négy fal között teszem a dolgom, adót (is) fizetek, magyar állampolgár vagyok. Engem miért nem illet meg ugyanaz, amit a többi magyar ember születése okán teljesen természetesnek vesz? Mire gondolok?
Egy postán feladott küldeményt nem vehet át a párom, ha neadj’Isten baleset ér, s az intenzíven el akarna köszönni, nem engedhetik be, mert senkim. Jogilag. A munkánk során összegyűjtött anyagi javakat nem örökölheti. Illessenek meg ugyanazok a jogok, mint a többieket. S akkor nem kell(ene) vonulgatni. Ugye milyen egyszerű lenne? Miért szúrja bárkinek a szemét az, hogy én mit is csinálhatok a magánéletemben?! Kinek, mi köze hozzá?!
Nem vagyok feddhetetlen. Dolgoztam feketén, kaptam fizetséget zsebből-zsebbe. Érdekes? Nem hinném. Nem az én értékrendem a habzó szájjal való „szittyamagyarbőgatyás” talpig kokárdába öltözött hozzáállás. Nem vagyok kevesebb senkinél sem, hogy bujdokoljak, vagy szégyelljem magam. Pont. Pont ennyi fért a mai bejegyzésbe. Még egy utolsó mondat: leginkább a globális butaságtól tartok – elhiszi bárki is, hogy ha a másként élőket/gondolkodókat, más származásúakat gettóba zárják, akkor eljön a kánaán?
Az erre járóknak kívánok szép ünnepet, vigyázzatok magatokra s egymásra! Az alábbi muzsika nekem teljesen új felfedezés. Kellemes.
„Tele van a város, akácfa virággal” helyett a koncertmester így idéz: „tele van a tököm, apró pattanással” – nem ez volt az első gondolatom az eredmény miatt. Nem, nem írom le a már sokak által leírt „mit vártál a vizsgálattól?” kérdéskört s a magyarázatokat, hogy ki-mit-mikor-miért-minek-(mennyiért)… Azt sem mondhatom, hogy nem érdekel, meg „ki nem szarja le”.
Érdekel. Mint mindenkit. Csak kicsit másképp. Mindent meg lehet magyarázni, kétségem sincs felőle, hogy lesz magyarázat. Summa summarum, sajnálom a fickót. Mert biztosan van az a pénz, biztosan van az a beosztás, és biztosan van egy tükör is a fürdőszobában, amikor borotválkozik, egyedül. Vagy fésülködik, belövi a haját, s benne van a gondolat, hogy: ma is kezdődik egy nap, s én ma is túl fogom élni. Akárki akármit mond. Még akkor is, ha az igazat a szemembe vágják. Majd megcáfolom… Csakhogy ez a fickó egyedül marad. Saját magától nem bújhat el – ezért sajnálom, hogy eljutott idáig. Felemelt fejjel még járhat. A méltóságát elvesztette.
„A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.”
Boncompagno da Signa, a bolognai egyetem professzora 1235-ös Rethorica novissimájában már idézi, vagyis ekkortól a retorikai tananyag részévé vált. – (http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.01.19/1105.html )
Ajánlom olvasásra a hivatkozást is - érdekes. De lehet, hogy csak nekem érdekes. Tanulni egyébként sincs késő, csak - esetleg - késői időpont:)
Igaz, hogy reggelenként (amikor én kelek) még a nulla fokok sem ritkák, de a napközbeni tavaszszag előcsalogatja belőlem az ingert. Miszerint ideje a kerti munkálatokat megkezdeni. Senki nem végzi el helyettem, így kizárásos alapon ismét több lesz a tennivaló.
A szőlőt megmetszettem, a gyümölcsfákról levágtam a vízhajtásokat, valamint a láthatóan száraz ágak is kivágásra kerültek. A birsalma 70%-a tönkrement… Fűrész sem nagyon kellett hozzá, ki lehetett törni. Tavaly előtt belevágott a villám, s a földig hasította. Próbáltam menteni a menthetőt, itattam gombaölő szerekkel, akadályozandó a minél későbbi gombásodást. Egy ág maradt, amit nem károsított a farontó gomba, az megmaradt. A semmitől ez is több. Új birsalma csemetét kell rendelnem, s még idén a helyére tenni. Lehet, hogy ez már őszre marad. Tavaly valamiért kiesett a fejemből hogy a rendelt fákhoz birs csemetét is rendeljek. Veszett fejsze nyele, majd pótoljuk.
A motorblokk ragasztó príma szer, a bányacsille ott nem ereszti a vizet, ahol megragasztottuk. Most a másik végén van egy kisujjnyi repedés. Megkapirgáltam cseppet, s lyukká szélesedett a repedés. Anyagi megfontolásból ez már nem lesz reparálva. Nálam esedékes minden ilyen javítás, az hogy tavaly sikerült, egyáltalán nem biztos, hogy idén is. Több megoldást is el tudok képzelni, így az egész csille alját kellene kicserélni, ami nem kis munka. Nem a munkától félek, de ez a meló feladná a leckét egy logisztikusnak is. Kicsit részletezve: elsősorban nincs a kertben semmi olyan szerszám/emelő, ami megkönnyítené a csille forgatását, emelését.
Nagyon „el tudja magát hagyni” a víz nélküli cca. 200 kilójával. Ami még hiányzik a javításhoz, az először is a delej. Áram nélkül nem működik a nem létező hegesztőtrafó sem. Szóval először is kellene egy áramtermelő gép, aztán egy hegesztő izé, megfelelő szakemberrel – vaslemezt tudnék keríteni a MÉH telepről. Szükség van még legalább három erős emberre rajtam kívül. Én sem erős vagyok, inkább akaratos. De gondolati úton nem emelkedik fel a csille. Erről ennyit. A végeredmény az, hogy alkalomadtán felszuszakoljuk egy autóra s elvisszük az ócskáshoz (=MÉH telep). Az árfolyamot nem ismerem, minden héten változik, de 49 és 61 HUF fizetnek kilónként. A fuvaros kifizetése után marad(hat) annyi pénz, hogy egy kétszáz literes új műanyaghordót, vagy esetleg három használtat tudok venni. Szegény az eklézsia, maga harangozik a pap.
Volt szerencsém közelről szemügyre venni egy príma, eredetileg is tartálynak készült folyadékok tárolására szolgáló „építményt”. -. 1x1x1 méteres, tehát egy köbméter űrtartalmú. Alumínium keretbe van ágyazva, géppel pakolható, forgatható. Az „aratók” miatt alumínium sem jöhet számításba. Meg kell oldani az esővíz gyűjtését, mert amíg fecígöltem a hegyre a lemosó permetezéshez szükséges 140 liter vizet, úgy elfáradtam, mint egy só szállító teve… A hegy aljától a kertkapu mindössze 270 lépés. Ami nem sok, de ha 2x10 liter vizet cipel az ember, s a távolságot megteszi hét alkalommal (eddig), akkor nem jut eszembe véletlenül sem egy edzőterem…
A nyárra tervezett egri fesztivált a szervező lemondta, így cseppet tehermentesültem. Már ami a Herb330 és Herr Ripityom általi írást illeti. A tavaly – időhiány miatti – be nem fejezett munkákkal is haladgatok, minden nappal előbbre vagyok.
Kicsivel több mint fél órája kaptam - közvetetten - az alábbi szösszenetet. Személy szerint nekem nem volt tanárom, de tbk. a "Ha..." című R.Kipling 4x8 sort az Ő termében olvastam először. Bekeretezve lógott a falon, mindenki okulására. Nem a Tanár úr lógott bekeretezve a falon... Utoljára a múlt évezredben találkoztam vele. Örülök, hogy hírt hallottam felőle. Nos, az alábbiakat küldte körbe a volt diákjainak.
Öregedés jelei (persze, ez rád nem vonatkozik):
1. Külön alszol a fogaidtól.
2. Megpróbálod kihúzni a redőket a zoknidból, amikor rájössz, hogy nincs is rajtad zokni.
3. Ha reggel felébredsz, pont úgy nézel ki, mint a fényképed a jogsidban.
4. Csak a második próbálkozásra tudsz kikelni az ágyból.
5. A "kimaradok éjszakára" számodra azt jelenti, hogy a kertben alszol.
6. A "boldog órák" szunyókálással telnek.
7. Nyaralni mész, de előbb fáradsz el, mint ahogy a pénzed elfogy.
8. A gyerekednek olyat mondasz, amit az anyád mondott neked, és amit mindig is utáltál.
9. A súlyemelésről alkotott elképzelésed a "felállás a székből".
10. Jóval hosszabb idő alatt pihened ki magad, mint amennyi idő alatt elfáradtál.
11. Emlékezeted rövidül, panaszaid hosszabbodnak.
12. A noteszodban a legtöbb név úgy kezdődik, hogy "Dr".
13. Csak ülsz a hintaszékben, de nem tudod beindítani.
14... A gyógyszerész a legújabb barátod.
15. Akkor nevezed magad szerencsésnek, ha megtalálod a kocsit a parkolóban
16. Kétszer annyi ideig tart, hogy feleannyit láss.
17. Minden fáj. Ami meg nem, az nem működik.
18. Két órán át keresed a szemüveged, ami a fejeden van.
19.. Belemélyíted a fogaidat a húsba, és azok ott maradnak..
20. Már feladtad az összes rossz szokásodat, de semmi sem lett jobb.
21. Türelmesebb lettél, de ez tulajdonképpen csak fásultság.
22. Végre összeszeded a gondolataidat, de akkor meg a tested esik szét
*
*Ha ezt nem küldöd tovább öt régi ismerősödnek, öttel kevesebben fognak nevetni a Földön. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy öreg vagy, csak mások fiatalabbak.*
*Észrevetted, milyen kellemes nagy betűkkel írtam, hogy könnyebben olvasd?*
Nincs tükrös fotóm… Nem vagyok modell, és nem hordok strassz köves pólót… Nincs rajtam piercing, tetkó s nem zselézem a (nem létező) hajam.
A világ egyik legdiszkriminatívabb és legellentmondásosabb kisebbségéhez tartozom, és rajtam kívül még több ezren értik, hogy mire gondolok, mikor azt mondom: romeo.
A has körméretem megelőzi a fejem méretét, és nem örülök, ha összekeverik az indulót a keringővel, a trombitát a klarinéttal…
Büszkén gondolok volt tanáraimra, az ismeretlen ismerős muzsikusokra.
Szeretem a csokoládét, a rántott húst, a vörösbort - de nem kedvelem a giccset (bármi legyen is az).
A reklámoknak már nem vagyok célszemély, szeretem a jól bevált cuccaim, de nem zárkózom el az ismeretlentől.
Itt élek a kilenc völgy városában, kifinomult ízlésben van mit tanulnunk, és igenis a világon bárhol képesek vagyunk egy éjszakára szerelembe esni!
Meleget hozó tavasz, én így szeretlek!
Van pár téma a tarsolyomban, de egy kedves ismerősöm a fészeren az alábbiakat osztotta meg, s úgy döntöttem, ez lesz a mai bejegyzés.
Regina Brett, a clevelandi Plain Delaer 90 éves újságírója írta
Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem.
1. Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
2. Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
3. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
4. A munkád nem ápol majd ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.
5. Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.
6. Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.
7. Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.
8. Haragudhatsz Istenre, elviseli.
9. Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
10. Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
11. Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
12. Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
13. Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.
14. Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.
15. Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, isten nem pislog.
16. Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
17. Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
18. Ami nem öl meg, valóban erősebbé tesz.
19. Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.
20. Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
21. Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.
22. Készül fel mindenre majd sodródj az árral.
23. Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
24. A legfontosabb nemiszerv az agy.
25. Csak te felelsz a saját boldogságodért.
26. Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
27. Mindig az életet válaszd.
28. Mindenkinek mindent bocsáss meg.
29. Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
30. Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.
31. Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
32. Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.
33. Higgy a csodákban.
34. Isten Isten miatt szeret, nem azért aki vagy vagy amit tettél.
35. Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.
36. Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
37. A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
38. Végül csak az számít, hogy szerettél.
39. Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.
40. Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, jól beérnénk a sajátunkkal.
41. Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.
42. A legjobb még csak most jön.
43. Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
44. Engedj.
45. Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék. :)
Ezt kaptam tegnap előtt Részeg Szamártól, nálam csak le"csacsi"zott bejegyzésírótól.
Köszönöm szépen! Három dolog magamról: 1. Fordítva vagyok "bekötve" - általában nálam semmi sem (olyan) egyszerű, mint amilyennek látszik. 2. Ennek köszönhetően sokan csodabogárnak tartanak, de engem (már) nem zavar. 3. A "deFalla" nick Manuel de Falla katalán zeneszerző nevéből lett kreálva. Mikor írni kezdtem, akkor az egész nevet használtam, de Manuel-t elhagytam. Pár embernek Manuelről a Waczak szálló béli pincér jutott eszébe :) Haló porában sem szeretném de Falla-t megbántani, attól sokkal jobb zenéket írt. Nem utolsó sorban hasonló cipőben járt, mint én is.
Nem tévesztem össze az anatóliai beglerbéget a katalóniai papírösszefirkálóval ;)
Továbbadom a díjat - 'nemiswan'nak, a kedvenc vörösboraimat termő vidék rocker jósának;
'papírcsónak'nak, az általam nagyra becsült hivatás ifjú képviselőjének;
'pablo'-nak, ki szintén olyasmivel foglalkozik, ami bírja csodálatomat;
nem utolsó sorban 'kisstigrisnek' a szintén zenész olyan amatőr muzsikusnak, mint én is vagyok :)
"Pablo" és "kisstigris" igen ritkán írnak mostanában, de türelmem az van - jó dolgokra pedig érdemes várni. Elvégre türelem, tornaterem :)
Füleljetek M. de Falla muzsikát - kicsit másképp szól, mint az eredeti (köszönhetően a hangszerelőnek - jó lenne tudni, ki volt az "elkövető"). A rendszer érdekesen fordítja a darab címét "A három Hat sarokba szorított" neve itthon "Háromszögletű kalap" néven fut.
* A bejegyzés címében olvasható mondatot nem sok éve hallottam a rádió "Irodalmi Újság" című műsorában - az hibázik, aki dolgozik :D
Előző bejegyzéshez egy kicsi adalék:
"1892. június 6-án a Magyar Hírlap hasábjain született meg Gárdonyi tollából Göre Gábor, a látszólag korlátolt, de minden iránt érdeklődő és kíváncsi lepéndi bíró első olvasói levele. A vaskosan népies nyelvezetű, ironikus hangvételű, karikatúraszerű beszámolót a lap olvasói tetszéssel fogadták, s ezt követően Göre Gábor ki sem maradhatott a redakcióból. A Magyar Hírlapoldalain hétről hétre helyük volt a később tíz kötetet megtöltő Göre-leveleknek, amelyekben Gárdonyi „Göre Gábor bíró uram” szemüvegén keresztül láttatta a vidéki életet és a nagyvilág történéseit. Írói pályája későbbi szakaszában szégyenérzettel tekintett vissza a paraszti világból és szemléletből akaratán kívül is gúnyt űző történetekre."
Az idézet innen való:http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A1rdonyi_G%C3%A9za
Részemről kedvelem a "Göre" könyveket, élőszóban is használom az ott olvasottakat.
Negyed órája telt le az 50. nap - ami természetesen semmit nem jelent, de olyan jó rágondolni :)
"Levél a szent böjtölésről.
Lyó egésségöt és hasolló lyókat kívánok
a húsvéti szent ünnepökre mind közönség-
ösen, továbbá hogy számot vetöttem a lelk-
ömmel mondok a zigaz is 7-ször botlik,
de néköm is ölég löhet a rovásomon, hát
mondok nagypéntökön a zannyukomnak
ez mái napon kanál nem fordul mög
a zén markomba, no aszondi tudom nem
ájja mög kend, tavaj is tsak délig állotta,
no mondok möglátod, hogy mijen a zigazi
körösztény embör.
Elmöntem az templomba, oszt ott hallg-
attam, hogyan siratozza Jeremiás próf-
éta at jeruzsálemi város pusztulását. Hogy
aztán kigyüvök az templombúl aszondom
Durbintsnak:
- Böjtöl-e kend?
- Aszondi böjtölök.
- Kinyérig-e vagy vizig is?
- Aszondi egy befaló falás se mögyön
ma belém.
Oszt aszondi.
- Tuggya kend bíró sógor az a jeruzs-
álemi szent lyáték nagyon nyomi a lelk-
ömet.
Mondok a zenyimet is. Hanem hogy kö-
zel se lögyünk a konyháhon, gyerünk ki
sógor a szőlőbe.
Avval béfordulunk az tarisznyáér oszt
ki a szőllőbe. De a tarisznyába nem vót sö-
mmi, tsak úgy szokásbul vetöttük az vá
llunkra.
Mán dél felé lyárt a züdő mikor kiérk-
öztünk, oszt hogy ekkis szél is löngedöz-
ött, hát ügön rágondótam arra, hogy pént-
ökön bableves nálunk a zebéd, oszt hogy
a világon sints annál lelkösebb eledel, ki-
vált ha két-három darabka füstőtt kóbász
is úszkál benne.
De mondok távozz tűlem bableves!
A sógorral körüljárogattuk a szőlőt,
oszt hogy elfáradtunk, lötelepettünk a bor-
otzfa alá, virágzik mán szépön a zis.
Aszondi a sógor mennyire járhat a
züdő?
- Mondok ahogy a nap állásárúl vélek-
szök, löhet mán két óra is.
- No aszondi a sógor magam is igy go-
ndolom ö. m. a. f.
- Mér mondok, tán kend is az kanálra
Gondót?
- Arra aszondi, de ezt a zegy napot csak
mögállom ö. m. a. f.
De tsak kedvetlenök vótunk oszt mond-
ok a sógornak gyerünk be a pintzébe, igy-
unk egy ital bort, inni löhet.
- Aszondi ű megfogadta, hogy se nem
öszik, se nem iszik az mái szent napon.
- Mondok a szent apostolok is ittak s
zutósó vatsorán.
- Igaz aszondi.
- Hát mondok a szent misébe nem isz-ik-e a pap?
- De aszondi iszik.
- No mondok hát egy kis ivás szent tse-
leködet, ha kögyes gondolattal iszunk, nem
vétközünk.
Hát ittunk kögyes gondolattal, de lám a
zéhösség meginkább markolászta az bögy-
ünket.
- Sógor mondok van-e valami a kend
tarisznyájába?
- Nincs aszondi ö. m. a. f.
- No mondok a zenyimbe sintsen.
Avval tovább iszunk.
De hogy im a bor nagyon kívántatott
mán valami harapni valót, mondok nem
löhet az vétök, ha egy falatot öszik a kör-
ösztény lélök.
Aszondi a sógor mán az tsakugyan nem
löhet vétök, mivelhogy maga Jézus urunk
is azt mondotta a zutolsó vatsorán, hogy
aszondi ögyetök.
De hiába forgattuk össze a pintzét, se-
mmit se tanáltunk.
Mondok rakjunk legalább ekkis tüzet,
mingyán nem ojan szomoru a zélet mihent
ekkis tüzet lát a szöm.
Akkor lyutott eszömbe, hogy a zannyuk-
kom ekkis kolompért ültetött a szőlő vég-
ibe. Mondok egy kolompér nem a világ. A
sógor is. Beleraktuk a tüzbe a kolompért,
hát ahogy fölnézek a göröndára ott látom,
hogy egy papirosba szalonna van, még
gyesznóöléskor tötettem oda az Kátsával
ajtó kenőnek.
- Mondok a sógornak szalonna van itt,
de ne ögyünk.
- Ne ögyünk aszondi, pedig lyó lönne
sütni a kolompérhon.
- Lyó mondok, mer só is van itt.
- Aszondi ha egy kicsit mögzsiroznánk
ezt a kolompért, mögverne-é az Isten be-
nnünköt?
- Nem gondolom mondok, mivelhogy
nem a lyavábul való ez a kolompér.
Hát hogy a bor is biztatott bennünköt,
bizony elzsiroztuk a szalonnát, oszt hogy
kárba ne vesszön a töpörtyüje, hát azt is
béfalogattuk.
Bözzög tsudálkozik majd a zannyuk,
hogy mér kel ojan ritkásan a zű kolomp-
érja a szőlő végibe, hát anná különben se
történt velem, hogy ekőbb öttem vóna az
kolompért mint ahogy teröm.
De ezt a levelemet ki ne szörkesszék a
zulyságba mivelhogy másnap ugyan hábo-
rgatott az lélekösméret, de mondok a sóg-
ornak, ne búsujjon kend, mer ha a szalo-
nna nem tanálkozott vóna a pintzébe, mög
ojan éhösek nem vótunk vóna mé-
gis tsak mögállottuk vóna a nagy böjtött.
Mejhöz hasolló lyókat kivánok
Göre Gábor
biró úr. "
(Gárdonyi Géza írása)
Jön a tavasz, dagad a … vitorla. Osztánhátmariska, sikeresen beleestem a taknyos, köhögős februári nyavalyába. Nem figyeltem, nem jutott eszembe a régi mondás, mely szerint: „míg a kendörmag a zsákba, a zembör a ködmenbe maraggyon” (Gárdonyi Géza: Göre Gábor bíró úr történetei).
Csütörtökön sarkig nyitott ablaknál átültettem az egyik szobanövényemet (anyósnyelv) egy számmal nagyobb cserép virágcserépbe. Igen, a műanyag tartályok, melyek virágcserép formájúak, nem műanyag virágcserép - ha annak is nevezik. Nekem nem tetszik az elnevezés, így nem is használom ezt. A virágföldet pár nappal korábban felhoztam a garázsból, hadd vegye át a szoba hőmérsékletét. Így „gutaütés” nélkül tudtam átültetni frissebb földbe. Mer’ gyön a tavasz, na.
Aztán előszedtem azokat a tejszíntartó kis műanyag tégelyeket, amikbe „eschscholzia californica” – magyarul kaliforniai kakukkmák nevű virág magja került. Tégelyenként egy szem mag. A tégely űrtartalma 10 ml. Azért tettem ilyen kicsikbe, mert sokkal nagyobb kárt tennék, ha (ismét) megpróbálnám a más(ok)nál jól bevált „pikírozás” műveletet. Béna vagyok hozzá. Így ezzel próbálkozom. Idén is megpróbálom a „fragaria vesca” nevelését. Majd ha sikerül meglelnem a magot. Eltettem, hogy biztosan meglegyen. Most nem lelem. Nem vagyok (nagyon) elkésve. Ha nem találom meg időben, veszek másik tasakkal. Utána meg fogom találni. Ahogy lenni szokott J
Pénteken már kezdett „levesesedni az orrom” – á la Regős Bendegúz. Szombaton még ráfejeltem egy piaci körmenettel – természetesen, okosan, tavaszi kabátban s nem a téli erdész sapkámban, hanem a nyári siltesben. Vasárnap reggelre be is lázasodtam, olyan volt a szemem, mintha egy sok napos legális tudatmódosító túra után lettem volna. A fejem is fájt, erre szoktam azt mondani, hogy ez nem is fej, hanem fúj(j)! Vasárnap reggel felhívtam a zenekari elnököt, hogy csapják meg az esedékes proszektúrai lármázást nélkülem. Nem fertőzöm meg a csapatot.
Népi gyógymódok ilyenkor nem jutnak eszembe, csak ha másnak kell tanácsot adni… Mindenféle ajánlott tabletták, porok mellőzve. Szerencsére, vagy nem, a sokszor emlegetett csodaszereket nem bírja a belem (sem). Nyers vöröshagyma kocsonyával, varjúzsíros kenyérkével, szájégetően forró húsleves megszórva egy csipet „jalapeno”-val, csirkepörkölt, almás süti. Nem nagy duzzogva, nem is csak az íze kedvéért, de köll a kondi legyűrni a nyavalyát. Tegnapra – lekopogom - elmúlt a taknyosság. Nem folyik, nem dugul, levegőt is tudok venni, nincs állandóan nyitva az etetőm, mint egy romabanda bőgősének. Sőt, a pittyem sincs lefittyedve. Helyette váltásként köhögök erősen. Fáj a torkom, fáj a fejem – igen, annyira.
Tegnap pedig géphez kaptam az idei városi pályázatot – még este meg is alkottam a pályázat azon részét, ami rajtam múlik. Egyből rákattintottam a „mentés máskép(pen)” kiírásra, darált is a gép. Túl jól darált az adathordozóra:/ Olyannyira jól darált, hogy az egész melóm elveszett. Próbálkoztam előhívni a rendszerből, aminek az lett az eredménye, hogy közölte a gép írásos formában (nem gépírásos), hogy elveszett. Ami egyébként is rajta volt az adathordozón (tavalyi pályázat, miegyéb adatok a csapatról, stb.) az is elveszett. Majd miután ezt közölte, a gép egyszer csak kikapcsolt. Majd vissza. Hmm… Nem értem. De valószínű, nem is akarom érteni. Evvan.
Reggel gép bekapcs – az adathordozót nem távolítottam el este - , s nini, rajta van az elveszettnek hitt adat. No nem az, amit este próbáltam rámenekíteni, hanem a régiek. Reggel soványmalac vágtában megcsináltam a pályázatot ismét, sikerrel lementettem, s már vittem is magammal. Sikerült a csapat menedzserével beszélnem, rátettük az ő gépére, most már alkothatja ő is a magáét.
A torokfájásra eszembe jutott az évek óta jól bevált házi szer: fekete retek mézzel. Ezen is változtattam, már ami az elkészítést illeti. Az eredeti alkotás úgy szól, hogy a retekbe vájunk egy lyukat, csurgatunk bele mézet, hagyjuk állni a hűtőben, s a méz kioldja a retek levét – ami nagyon jó a torokfájás mulasztására. Ezt annyiban változtattam, hogy káposztareszelőn áttoltam a fekete retket, belapátoltam egy befőttes üvegbe, tettem rá három evőkanál mézet, rácsavartam az üvegre a tetőt s betettem a hűtőbe. Ma még egy adagot le kell küzdenem, ami nem kis fegyvertény lesz – hihetetlen szaga van, mert ezt a legnagyobb jóindulattal sem lehet illatnak nevezni. Olyan igazi „vallatós” büdös. Mint a veszedelem. Jajj… De nem panaszkodom, mer' aki az uniqumot meg tudja inni, az legyen képes erre is.
Nem utolsó sorban a 45. napnál tartok. Még most sem könnyű.
Valaki igazán felhomályosíthatna, hogyan alakul ki a vonatközlekedés ára... Mi alapján kerül annyiba, amennyibe. Tényleg kíváncsi vagyok rá! Jelen állapot (2012. február 20) szerint ha kedvenc fúvószenekaromat akarom hallani koncerten (pl. a Tavaszi koncertjükön 03. 17-én), ami tőlem 468 kilométerre van vonattal, akkor az nekem másodosztályú retúr menetjeggyel + két metró vonaljeggyel 15.000 HUF-ba kerül. Ugyanez első osztályon 18.000 HUF.
A menetidő pedig 7:41, azaz több, mint hét és fél óra, vagy inkább 461(!) perc. Kétszer, mer' haza is jövök.
Namármost. Ha átszámítom Euróba, az másodosztályon 50, első osztályon 60 EUR. S mit kínál nemzetközi viszonylatban a máv ennyi pénzért?
Tessék: Pozsony - 17.50; Kassa - 20; Nagyvárad - 21; Bécs - 25; Temesvár - 27; Kolozsvár - 31; Belgrád - 26; Linz - 35; Prága - 38; Salzburg - 39; Ljubljana - 49; (ezek a városok beleférnek a másodosztályú jegy árába)
Ezek a városok pedig az első osztályú jegy árába férnek bele: Szarajevó - 53.60; Lvov - 56.40; Bukarest, Varsó, München, Drezda, Berlin - mind, mind egységesen 58 EUR. Természetesen retúr jegy. Hogy is van ez?!
